Vettem egy kabátot! Tudom, hogy azt írtam, hogy a városról írok, meg az emberekről, de vettem egy kabátot!!! A Vero Moda-ban, ahova Magyarországon benézni nem mertem, nemhogy bemenni. Ok, drága volt. De csak annyira, mint a H&M, vagy az Orsay. Most már csak abban bízom, hogy tényleg meleg lesz. Természetesen ezt is lefényképeztem, de nem elég jó a telefonom hozzá, úgyhogy majd nappali fényben egyszer. Ja, és vettem egy blézert is az új szalon megnyitójára, meg egy fekete nadrágot. A nadrág olcsó volt, de amiért érdemes megemlíteni, az az, hogy 36-os. Tudom, hogy ez senkit nem érdekel, de bibibííííí 36-os. 

Város

Na, de akkor térjünk rá a városra. Erről legalább van pár képem, bár nem adja vissza, hogy milyen gyönyörű színes itt is az ősz. Karlsruhe elég zöld város. Sok a fa, sok a park, de sajnos sok az építkezés is. A fák szépek, de az ég eddig 95%-ban szürke volt. Ma délelőtt, volt azért egy kis napsütés is. Lefényképeztem a főpályaudvart is. Jó sok bicikli van előtte, és van még 3 ugyanekkora bicikliparkoló. Tavasszal veszek én is egy bringát munkába járni.

A pályaudvarral szemben van az állatkert. Be lehet látni egy részen, és onnan csodaszép, úgyhogy innentől ez is egy célpont, amit meg szeretnék látogatni.

...

Ma részt vettem életem első thai masszázsán. 60 perc alatt tízszer csomagolt össze egy 150 centis néni, de minden pénzt megért. Szükségem volt rá, mert hétfőn-kedden ledolgoztam 20 órát, és ez tényleg tömény munkával telt. Azt hittem, eleinte majd ácsorgok, és nézem, ahogy a többiek dolgoznak, de természetesen megint nem úgy történtek a dolgok, ahogy én azt elképzeltem. Kiderült, hogy novembertől nem dolgozik egy régi fodrász, mert babát vár. Az ő vendégeinek nagy részét is hozzám irányítják, és van rajtam kívül még egy új fodrász, der Daniel, akivel osztozunk az újak, és a lány régi vendégei között. Kár, hogy nem tudom érzékeltetni, hogy mondják ezeket a D betűket. Remélem, egyszer megtanulom. Egyébként nem csak a D-k furcsák. A D-k még szépnek is mondhatók, vagy inkább érdekesnek. De amit az Sz betűkkel csinálnak, az félelmetes. Bármi, amit én Sz-nek mondanék, azt ők iszonyú erős S-nek ejtenek. Nem is emlékszem, kivel beszéltünk erről még otthon, hogy az ich helyett IS-eznek, és én elsőre nem értettem, mire gondolt az illető. Hát, most már tudom. Néha fáj is. Mondjuk szerencsére inkább Karlsruhe-ra jellemző ez. Érdekes módon Ettlingen-ben sokkal szebben beszélnek. Ami más itt az emberekben, mint otthon, hogy a nagy részük a kettes üléseken belülre ül a villamoson-vonaton. Nekem ez elég szimpatikus. Nem zavarja őket, ha a másik leül melléjük, még ha van is máshol szabad hely. Pedig itt aztán tényleg mindenféle náció előfordul. Rendszeresen találkozom a törökök, és arabok mellett olaszokkal, angolokkal, oroszokkal, egyéb szláv nyelveket beszélőkkel, spanyolokkal, japánokkal, és sokféle ázsiai népekkel, akiket nem tudok megkülönböztetni egymástól. A masszőr néniről is csak azt hiszem, hogy thai volt, ha már egy thai masszázsszalonban dolgozik.

Kaja

Vasárnap főztem magunknak egy csirkepaprikást. Szombaton reggelente van a közelben egy jó kis piac, úgyhogy szép, friss hozzávalókat tudtam beszerezni. Ízlett nekik. Akkora adag lett, hogy még másnap is tudtunk enni belőle. Mire hazaértem, már csak egy adag maradt nekem, úgyhogy szerintem nem csak udvariaskodtak. Klaudia hozott egy üveg fehér bort hozzá. Blauburgunder a Rajna mentéről. Most már nem csak a söröket szeretem Németországból. Vettem egy balzsamecetes szószt is. Jó kis salátákat lehet vele készíteni. Sajnos úgy tűnik, ez a szabadnapokra, és a hétvégékre marad, mert amikor hosszú napom van, akkor kipurcanva jövök haza, és semmi kedvem főzőcskézni.

Egyéb

Ma átköltöztem a harmadik szobába. Ez azért jobb, mert baromira recsegett a parketta a másikban. Elvileg szombatig maradhattam volna, mert addig szólt a foglalásom, de jobb ez így. Itt maradok november végéig, aztán megyek Shelby szobájába a végleges helyemre. Ez a szoba nem olyan lakályos, mint a másik, de átmenetileg jó lesz, és vettem egy gyertyát is, hogy kellemesebb legyen a hangulat, és Karl se érezze magát olyan egyedül, ha nem vagyok itt.

Random képek

Megnyitó két kollégával, és az új hajszínem (Sorrendben: Linda, Valentina, Vanessa)

Ide még nem mertem bemenni

Az első söröm (mondtam, hogy minden hülyeséget lefényképezek)

A ház, ahol lakom

A templom szemben (tudom, sötét, de sötét volt az ég is)

Csókolom!