Ma rövid leszek, mert csomagolok. Csomagolok, mert holnap KÖLTÖZÖK - jippijéééé! Olyan gyorsan ment, hogy el sem hittem, de találtam egy cuki 30 m2-es lakáskát konyhával, pici káddal, kifizethető bérleti díjért. Igaz, ennek az az ára, hogy lemegyek a térképről, de legalább "a városban maradok". Lényeg az, hogy 3 megállóra van a munkahelyemtől, de még Karlsruhe-ben, tehát ha éjjel netán taxiznék, legalább a vidék-felárat nem kell kifizetnem. Ami a legviccesebb az egészben, hogy a lakótársam segít majd költözni. Bérelünk egy kocsit, és elvisz vele. Itt nagyon olcsó az autóbérlés. Sokan is használják, mert rengeteg ember jár hétköznap biciklivel, és csak alkalmanként van szükségük autóra, akkor meg jó a bérelt is. Szeretem ezt a gondolkodást. Valahogy így kéne otthon is csinálni - szerintem. Persze, ez egy jóval kisebb város, mint Pest, de északabbra nagyobb városokban is működik a biciklis kultúra. No mindegy, azért halad ez is odahaza. Áprilistól én is azt tervezem, hogy bringával járok majd dolgozni. Talán akkor már nem lesz ilyen sötét esténként, és nem rabolnak el az ufók a szántóföld közepén. Ott megy ugyanis a bicikliút Karlsruhe és Ettlingen között. Klaudiára visszatérve, tényleg rendes tőle, hogy segít, és úgy néz ki, hogy örül is annak, hogy én örülök az új lakásnak. Alapvetően tényleg rendes emberke, csak kicsit rosszban van magával, és időnként az alkohol ezt áttolja másokra. Azért szorítok neki, hogy ez megváltozzon.

Apropó alkohol. Végre sikerült, először az ittlétem során eljutnom bulizni. Az már igazából mindegy is volt, hogy milyen buli, csak mehessek végre. Hát, sikerült egy '90-es évek party-t kifognom, de már nagyon táncolhatnékom volt, úgyhogy szégyenszemre úgy nyomtam a Back Street Boys-ra, mint 12 évesen SE. Néhány kolléganőmmel, és az ő barátaikkal mentem egy régi vágóhídra, amit ma mindenféle kultúrtevékenységre használnak, és vannak bent szórakozóhelyek is. Jó pesti szokás szerint későn kezdtem el készülődni, úgyhogy egy órát késtem a megbeszélt 8 helyett, de én jártam jobban. Mikor odaértem, kb. 3000 (igen, háromezer) ember állt kígyózó sorban a bejárat előtt. Felhívtam a kolleginát, hogy nem látok esélyt a bejutásra, de kiderült, hogy még ők is a sorban állnak. Mégy egy óra várakozás után kijött egy emberke egy kattogtatós számolókütyüvel, majd bejelentette, hogy innen balra, még befértek, a többiek mehetnek világnak. A többiek addigra csak többen lettek, és az innen balra lévőkbe mi még kb. pont befértünk. Engem még elegánsan átemelt a tömegen egy hegyomlás biztonsági őr, mert kissé leszakadtam a lányoktól. 150 cm magas másik kollegina megy sikeresen átfúrta magát utánam. Persze őt nehezebb lenne felkapni. Amilyen pici, olyan kerek, de ő az egyik kedvencem. 

A buli egyébként jó volt, de fiatalabb olvasóim figyelmébe ajánlom a következő történet tanulságát. Sose hallgassatok egy 150 cm-es fodrászlányra, ha azt ordítja a fületekbe: Na, csak még egy utolsó Jägermeister-t! Ne, soha! De tényleg! Az történt ugyanis, hogy jött egy Die Ärtzte szám, amit mindenki úgy énekelt együtt, mint náluk kb. az Afrikát szokás a KFT-től. Nagy ölelkezések, tartjuk egymás szájához a nemlétező mikrofont, stb. Egyszerűen, ez olyan mindenki szereti, és együtt vidám pillanat volt. És akkor ért fel a fejembe a Jäger. Aki ismer, az tudja, hogy alkohol hatására bármikor képes vagyok a legnagyobb röhögés kellős közepén sírva fakadni. Aztán még 10 perc, és ugyanolyan vidám vagyok, de ettől még megtörténik. Na, itt is eljött ez a pillanat. Honvágynak nevezném megint csak. Jó lett volna, ha én is tudom a szöveget, jó lett volna, ha már úgy énekelhetném én is, mint ők. vagy egyszerűen jó lett volna ugyanez az otthoni barátokkal, és a mi zenénkkel. Leszaladtam tehát a mosdóba, hogy megmosakodjak egy kicsit, de nem tudtam bemenni, mert egy szépséges fiú utánam szaladt, és mondott valamit, amit nem értettem aztán megkérdezte, honnan jöttem, mondtam Ungarn, és ő azt válaszolta angolul, hogy kicsit ő is magyar. ÉN ÁLLAT, MEG MÉG MINDIG BŐGTEM, és arra már nem emlékszem hogyan, de elváltak útjaink. Szóval, kedves olvasók, ne igyatok többet a kelleténél! Verem a fejem a falba azóta is. Persze univerzumhívő barátaim most azt mondanák, hogy ennek is biztos meg volt az oka. Nem kellett beszélgetnem ezzel a sráccal, nem is volt olyan szép, és biztos nincs is tökéletes alakja, csak az a hülye Jäger, az mutatta olyannak, vagy tényleg olyan szép, de egy aljas állat, aki ki akarta használni az ártatlanságomat (háhá). Azért én verem a fejem a falba.... A bulinak egyébként az vetett véget, ami mindig, mindenkor megtörténik. Valakinek a pasija túl sokat beszélgetett valakivel, részeg ordítozás az udvaron, vegyétek ki a kabátokat a kocsiból, mert mi hazamegyünk. Van, ami nem nemzetiségfüggő. Ja, és nem velem beszélgetett túl sokat, mert én még azzal sem beszélgettem, akivel jó lett volna.... Verem a fejem a falba...

Most megyek pakolni még. Ha lesz erőm szerdán írok még, ha nem, akkor majd a hétvégén.

Csókolom!

Utóirat: az előnézet gomb helyett az Index I betűjére nyomtam rá véletlenül. Az első dolog, amit megláttam, egy transzparens volt, amire ez volt írva: more sex yes. Ez is a sors keze? És fityiszt mutat? ...... Verem a fejem a falba...